"In vivo" izotópdiagnosztika

Élő szervezetben végbemenő folyamatok nyomon követése a vizsgált egyednek beadott radioaktív készítmény segítségével. Alapvető részterületei:

Radioizotópos leképezések

• Sztatikus vizsgálat: A radiofarmakon beadása után megvárjuk az egyensúlyi eloszlás kialakulását, amely a leképezés ideje alatt számottevően már nem változik. Ekkor egy vagy több irányból készítünk felvételeket.
• Dinamikus vizsgálat: A radiofarmakon beadása után egy kiválasztott nézetből felvétel-sorozatot készítünk, amely (a farmakontól függően) valamilyen anyagcsere-, kiválasztási vagy más folyamat különböző fázisait tükrözi.
• SPECT ("single photon emission computed tomography"): a keresztmetszeti síkok radioizotóp-eloszlásának számítógépes előállítása sok irányból készült vetületi képekből.
• PET ("positron emission tomography"): pozitron-sugárzó radioizotóppal jelzett farmakon eloszlásának számítógépes előállítása keresztmetszeti síkokban gyűrű alakban elhelyezett detektorsereg (ún. PET-kamera) mérési adataiból.

A sztatikus és lassú dinamikus vizsgálatokhoz gammakamerát vagy mozgó detektoros műszert, a gyors dinamikus vizsgálatokhoz gammakamerát, a SPECT leképezéshez speciális forgóállványra szerelt egy vagy több detektoros gammakamerát (ún. SPECT-kamerát) használhatunk.

A röntgen és CT, ultrahang és tulajdonképpen az MRI is szerkezeti (morfológiai-anatómiai) elváltozások kimutatására alkalmas. Egy kóros folyamatot akkor lehet velük azonosítani, ha az már az érintett szerv szerkezetét is átalakította, pl. megváltozik az alakja, sűrűsége, rugalmassága, anyagi összetétele.

Ezzel szemben a radioizotópos leképezés minden esetben funkcionális információt nyújt, azt jelzi, ha az érintett szerv működése megváltozik. Ezzel:

• gyakran jóval korábbi fázisban felismerhető egy kóros folyamat (pl. egy daganat csont-áttéte csontszcintigráfiával 3-6 hónappal korábban kimutatható, mint ahogy a röntgen-elváltozás megjelenik)
• olyan folyamat, állapot is kimutatható, amelynek felismerésére a morfológiai leképező eljárások nem alkalmasak (pl. a szívizom életképessége szívizom-perfúziós szcintigráfiával vagy PET-es szívizom-anyagcsere vizsgálattal; ép vagy kóros szövetek azonosítása receptorszcintigráfiával, immunszcintigráfiával)
• emellett a radioizotópos leképezés alacsony kockázattal jár (non-invaziv), egyszerűen kivitelezhető (a beteg szempontjából általában egyetlen vénás injekciót és a vizsgáló ágyon fekvést jelent); pl. a perfúziós tüdőszcintigráfia szemben az arteriográfiával
• a beadott radiofarmakon molárisan olyan kis anyagmennyiséget jelent, amely allergiás reakciót sem vált ki (pl. a pajzsmirigy-szcintigráfiához használt nátrium-jodid jódallergiás betegeknek is adható, szemben a jódtartalmú röntgen-kontrasztanyagokkal), és a vizsgálni kívánt funkciót nem befolyásolja.

A leggyakoribb sztatikus szcintigráfiás vizsgálatok:

A leggyakoribb dinamikus szcintigráfiás vizsgálatok:

Testtájék radioaktivitásának mérése

Egy szerv vagy szervrész összes aktivitásának mérése egy vagy több alkalommal. Mivel hasonló paraméterek a gammakamerás képekből is számolhatók, ma már csak néhány ilyen típusú rutinvizsgálat használatos:

A betegtől levett (általában vér- vagy vizelet-) minták radioaktivitásának mérése

Mivel ezen vizsgálatok esetén a kémcsőben levő mintát nagy érzékenységű (általában üreges kristályos) műszerrel mérjük, jóval kisebb aktivitást kell a betegnek beadni, mint a leképezésekhez. A leggyakoribb rutineljárások: