Vissza Tovább

Szívizom-perfúzió szcintigráfia

Az egyik legelterjedtebben alkalmazott gammakamerás eljárás, amely lehetővé teszi a Magyarországon népbetegségnek számító koszorúér-betegségek funkcionális kivizsgálását.
A regionális (relatív) perfúzió-eloszlásról informál.

Farmakon: [Tl-201] tallium-klorid vagy
[Tc-99m] izonitril-származékok (pl. "MIBI")
Felhasznált jelenség: A szívizom vérátfolyása (ergometriás vagy gyógyszeres) koszorúér-dilatáció után és nyugalomban.
A leképezés időpontja: Talliummal:
  • terhelés közben beadott injekció után 5-10 perccel,
    és 3-4 óra múlva; esetleg 24 óra múlva is
  • vagy nyugalomban beadott injekció után 20 perccel,
    és 3-4 óra múlva; esetleg 24 óra múlva is.

MIBI-vel:

  • terhelés közben beadott injekció után 1 órával
  • nyugalomban beadott injekció után 1-2 órával.
Kimutatható rendellenesség:
  • "Fix defektus" (a terheléses és nyugalmi képen egyaránt aktivitás-kiesés) az életképtelen (heges) szívizomban.
  • Reverzibilis perfúzió-defektus az ischaemiás területeken:
    A terheléses képen (az egészséges falszakaszokhoz képest, relatíve) csökkent aktivitás-felvétel a beszűkült koszorúérér ellátási területén, amely nem vagy kevésbé jelentkezik a nyugalmi (Tl esetén: késői) képen.


A két elterjedt szívizom-szcintigráfiás radiofarmakon eltérően viselkedik a szervezetben:

Indikációk:

Leképezési technikák:

  1. planáris
  2. tomográfiás (SPECT)

Ld. még:

Vissza Tovább