Szcintillációs gammakamera

A szcintillációs gammakamera a radioizotópos leképezéses vizsgálatok végzésére általánosan használt műszer.

Az Anger-kamera legfontosabb részei:

1. A kollimátor (általában párhuzamos) furatokat tartalmazó ólomkorong. A beteg testéből érkező sugárzás csak a furatok hosszában (általában a korongra merőlegesen) tud áthaladni rajta, mert egyébként elnyelődik a lyukak falában. Ezáltal egy pont "képe" a kristályon egy kis kiterjedésű folt lesz. A kamera felbontását alapvetően a kollimátor határozza meg.
2. A szcintillációs kristály általában talliummal szennyezett nátrium-jodid egykristály, mely korong vagy tégla alakú. Technécium leképezéséhez vastagsága általában 9 mm körüli.
   A kristályba becsapódó gamma-részecskék egy-egy fényfelvillanást keltenek.
3. A kamera detektorában sok (19-100) fotoelektron-sokszorozó van az egyetlen kristályra ráillesztve. Ezek mindegyike "látja" a fényfelvillanásokat; a közelebbiek nagyobbat, a távolabbiak halványabbat.
4. Minden egyes fotoelektron-sokszorozó kimenetéről a jelet az úgynevezett mátrix-áramkörbe vezetik.
5. Ez a sok jelből kiszámolja az X és Y koordinátákat, valamint a becsapódott részecske energiájával arányos Z jelet.
6. A három (X,Y,Z) jelet átvezetik egy differenciál-diszkriminátorba.
7. Innen csak azon beütések koordináta-jelei juthatnak tovább, amelyek energiája (Z-jele) a kiválasztott szűk (15-20 %-os) "ablakba" esik; így a felbontást lerontó szórt sugárzás kiszűrhető.
8. A tárolócsöves oszcilloszkóp az egyes beütések koordinátáinak megfelelő helyen felvillant egy néhány másodperc alatt elhalványuló fénypontot. Ezáltal kirajzolódik a vizsgált szerv képe, segítve a beteg helyes beállítását.
9. Az X és Y jelszinteket ún. analóg-digitál átalakítók (ADC-k) számpárrá alakítják, és átadják egy számítógépnek.
10. A számítógép egy digitalizált képet (számtáblázatot) állít össze, melynek minden egyes képeleme a detektor megfelelő kis (négyzet alakú) részét ért beütések számával egyenlő. Ezeket a digitalizált képeket jelenítjük meg a képernyőn, dolgozzuk fel, illetve tároljuk mágneses vagy optikai háttértárolón.

A modern gammakamerák a beérkezett jeleken háromféle korrekciót végeznek: Energia-korrekciót (mert nem minden fotoelektron-sokszorozó erősítése pontosan egyforma). Linearitás-korrekciót (mert az egyenes sugárforrás képe egyébként nem sikerülne pontosan egyenesre, emiatt a kamera érzékenysége a látómező különböző részein jelentősen különbözne). Érzékenység-korrekciót (az előző korrekciók után még mindig meglevő érzékenység-egyenetlenségek kompenzálására). Amelyik kamerában mindezeket a korrekciókat számítógépes módszerrel (digitálisan) oldják meg, azt "digitális kamerának" nevezik, szemben a hagyományos "analóg" kamerával. Ha nem csak a koordináta-jeleket, hanem már előzőleg minden egyes fotoelektron-sokszorozó kimeneti jelét külön-külön digitalizálják, "teljesen digitalizált" gammakameráról beszélünk. Az ilyen kamerák adják a legjobb minőségi paramétereket.