Vissza Tovább

Testtájék radioaktivitásának mérése

Egy szerv vagy szervrész összes aktivitásának mérése egy vagy több alkalommal. Mivel hasonló paraméterek a gammakamerás képekből is számolhatók, és ott a szervek ill. a szerv részeinek elkülönítése sokkal egyszerűbb, ma már csak néhány ilyen típusú rutinvizsgálat használatos.

Pajzsmirigy jódtárolás

Ezt a vizsgálatot ma elsősorban a radiojód-terápia méretezéséhez végezzük. Korábban a pajzsmirigy-funkció megítélésére is használták, de erre a célra ma elsősorban a hormonszintek mérése szolgál.

Farmakon: I-131 v. I-123 NaI
Felhasznált jelenség: Aktív jodid-ion transzport a pajzsmirigybe, organifikáció, raktározás, hormonkiáramlás
A mérések időpontja: 2, 6, 24, 48 óra
7-10 nap
Számolt kvantitatív adatok:
  • pajzsmirigy jódfelvételi %
  • a pajzsmirigy radiojód-tartalmának effektív felezési ideje
Kimutatható rendellenesség:
  • fokozott jódfelvétel hyperthyreosisban (és megkisebbedett pajzsmirigyszövet esetében, pl. műtét után)
  • csökkent jódfelvétel hypothyreosisban (és jódkontamináció esetén!)
  • lerövidült effektív felezési idő felgyorsult jódforgalom esetén.
Nem mutatható ki:

Lásd még: Pajzsmirigy jódfelvételi görbe típusok

Indikációk:

  1. Terápia tervezése az aktivitásmennyiség kiszámolásához.

Összetettebb változatai:


Dinamikus vizsgálatok mérőfejjel

Radiorenográfia

Az alkalmazott radiofarmakon és a vizsgálat célja megegyezik a dinamikus veseszcintigráfiánál leírtakkal.

Az (általában ülő) beteg két veséje mögött egy-egy tölcsér alakú ólomelőtéttel ellátott mérőfejet helyezünk el. A mért radioaktivitást vonalíró rajzolja ki az idő függvényében ("renogram").

Hátrányai a kamerás vizsgálattal szemben:

Előnye:

Indikáció ma:

A veseműködés, elfolyási akadály durva, közelítő megítélése.

Radiocirkulográfia

Korábban kiterjedten alkalmazott eljárás volt a szívkamra pumpa-funkciójának globális megítélésére. Az alkalmazott radiofarmakon és a vizsgálat célja kb. azonos az első átfolyásos gammakamerás szívkamra-vizsgálatéval.

A gammakamerával végzett ilyen célú vizsgálatok tapasztalatai aláhúzzák, hogy az eredmények pontosságának kritikus feltétele a területek (ROI-k) jó kijelölése. Mivel a külső detektorok használatakor a szívüregek radioaktivitása nem mérhető teljesen külön-külön, a gammakamerák elterjedésével a radiocirkulográfia jelentősen visszaszorult a rutinból.

Ma szinte kizárólag a "nukleáris sztetoszkóp" elnevezésű, könnyű, félvezető detektoros műszert alkalmazzák ilyen célra. A kis, korong alakú detektorok a bőrre erősíthetők, így fizikai terhelés közben sem változik a mérési geometria.

Vissza Tovább