Ezeket az eljárásokat "fél in vivo" módszereknek is nevezik, mert:
Hosszú felezési idejű Cr-51 radionukliddal jelezzük a beteg véréből szeparált vörösvértesteket, majd újra beadva a betegnek vérmintákat veszünk:
múlva, és a kapott kb. exponenciálisan csökkenő aktivitásból felezési időt számolunk.
Ily módon nem közvetlenül a vörösvértestek várható (normálisan 120 napos) élettartamát mérjük, hanem azt az időtartamot, amely alatt a megjelzett vegyes korú vvt-populációból az életben maradottak száma az eredeti felére csökken; ez az idő normálisan 30 nap körüli.
A kórosan lecsökkent élettartam hemolizisre utal. A módszer az anaemiák differenciáldiagnosztikájában használatos, az egyéb módon nem megállapítható, enyhe fokú hemolizis kimutatására. Szerv (lép, máj, szív, sacrum) feletti külső detektálással összekötve a vörösvértestek pusztulási helyének megállapítására is alkalmas, hozzájárul a splenectomia indikálásához.
A vizsgálat a B12 vitamin felszívódási zavarának kimutatására szolgál.
A kobalt-57 vagy kobalt-58 radionukliddal jelzett B12 vitamint a beteg kapszulában veszi be, majd injekcióban nagy mennyiségű (inaktív) B12 vitamint kap. Ezután 24 órás vizeletgyűjtés következik, amelyben megmérve a jelzett anyag mennyiségét, kiszámolható, hogy a bevett B12 hány százaléka ürült ki a vizelettel.
B12 vitamin hiányos anaemia esetén a normális, 15% feletti érték helyett 10% alattit kapunk. Ha a kobaltizotóppal jelzett B12 vitamint intrinsic factorral kombinálva adjuk be és így a Schilling próba normális eredményt ad, a beteg B12 vitamin hiánya az intrinsic factor hiányán alapul, azaz anaemia perniciosáról van szó. Ha a B12 vitamin felszívódása ekkor is csekély, a felszívódás zavarát okozó bélbetegségről vagy a B12 vitamin bélben való fokozott felhasználódásáról (dysbacteriosis) van szó.
Lásd még: Vese-clearance