Hasznos kvantitatív információ nyerhető a radiofarmakon transzportjáról az ún. "maradék impulzusválasz" (residual impulse response) függvény számolásával. Ez a függvény azt az ideális idő-aktivitás görbét adja, amelyet akkor kaphatnánk, ha a teljes radiofarmakon-mennyiséget egy cseppben a szervet ellátó artériába injektálnánk, és a vérben ezután már nem lenne aktivitás.
Az impulzusválasz-görbe tehát magának a vizsgált szervnek a radiofarmakon-transzportját írja le, függetlenül attól, hogy más szerv (pl. a másik vese) kiválasztja-e a vérből, dúsítja-e a használt farmakont.
Ezt a görbét a szervben és a vérben mért idő-aktivitás görbéből a dekonvolúció-analízis nevű matematikai eljárással számolhatjuk ki.
Normális esetben ez a függvény 1-ről indul (egy ideig az összes, a vesébe bejutott anyag még a vesében marad), majd fokozatosan 0-ra csökken (vagyis a radiofarmakon az ureteren át elhagyja a vesét).
Az impulzusválasz-függvényből számolható
az átlagos áthaladási idő (mean transit
time), mely MAG3-ra 3-4 perc alatt normális.
Idő-aktivitás görbék.
A megfelelő impulzus-válasz görbék.
Mindkettőn jól látható, hogy a jobb vese radiofarmakon-transzportja elhúzódó.
A megfelelő átlagos áthaladási idők:
| bal vese | 2 min 16 s |
| jobb vese | 5 min 6 s |