Bevezetés: Nukleáris Medicina
A Nukleáris Medicina
nyílt radioaktív készítmények
nyílt radioaktív készítmények
gyógyászati
célú felhasználásával foglalkozó
szakterület.
Létrejöttének alapja a radioaktív nyomjelzési technika kidolgozása
volt, amelyért Hevesy György magyar
származású vegyész 1943-ban kémiai
Nobel-díjat kapott. Ennek lényege, hogy ha egy vegyület
valamelyik atomját annak sugárzó izotópjával
helyettesítjük, a kapott "radioaktívan
jelzett" anyag kémiailag és biológiailag
az eredeti, nem sugárzó vegyülettel azonosan
viselkedik. A radioaktívan jelzett készítmények
felhasználásával nyomon követhetjük
egy adott vegyület (illetve származékai) mozgását,
viselkedését kémiai reakciók során,
vagy akár egy élő szervezetben is, külső
sugárzás-érzékelők segítségével.
A Nukleáris Medicina részterületei:
- "In vivo" izotópdiagnosztika:
élő szervezetben végbemenő folyamatok
nyomon követése a vizsgált egyednek beadott
radioaktív készítmény segítségével.
- "In vitro" izotópdiagnosztika:
valamely anyag koncentrációjának mérése
vérből, vizeletből vagy más preparátumból
sugárzás-mérésen alapuló eljárás
segítségével. Ilyenkor a vizsgált
egyed nem érintkezik radioaktív anyaggal, csak a
tőle levett minta.
- Radioizotóp-terápia:
Nyílt radioaktív preparátum beadása
betegeknek terápiás céllal.
Néhány fontosabb évszám
- 1896:
- Becquerel felfedezte a spontán radioaktivitást,
az alfa- és béta-sugárzást. Felismerte
a sugárzás gázokat ionizáló
hatását. Ezekért 1903-ban Nobel-díjat
kapott.
- 1943:
- Hevesy György kémiai Nobel-díjat kapott
a radioaktív nyomjelzési technika kidolgozásáért.
- 1957:
- Anger kifejlesztette a gammakamerát, amely ma az "in
vivo" izotópdiagnosztika alapeszköze.
- 1960:
- Yalow és Berson radioaktív jelzést és
a szérumban természetesen előforduló
kötőfehérjét alkalmazott az inzulin
koncentrációjának méréséhez.
Ez az eljárás tekinthető a RIA és
általában a mai értelemben vett "in
vitro" izotópdiagnosztika előfutárának.